Az uniós Gyergyószárhegyen még nem lila a tehén, és még hozzájutni mérgekkel nem agyonpumpált pityókához, murokhoz, káposztához, légmozgáskor még érezni a levegôben hellyel-közzel, hogy még itt nemcsak bemutatóban vannak sertésfélék, lehet még kapni háztájiban, szemesen nevelt tyúkot, ennek tojását, van itt még kannába fejt kiváló minôségû tej, és mindenféle, ami még kézzelfogható, ehetô-iható bizonyítéka annak, hogy itt még messze van, amíg megtanuljuk a nyugattól, a világcsinálóktól, az uniótól elhazudni a múltunkat. Hosszú mondatot írtam, de a történet is hosszú, amirôl szólni akarok itt és most, meg vagyok gyôzôdve, sokan osztani fogják a gondolataimat.
Rövid mondatokkal folytatom, pihenjenek. Itt és most a szárhegyi szemetet szúrtam ki. Meglovagolnivaló téma. Izgalmas, érdekes. Felháborító, elgondolkodtató. Leegyszerûsítve: romlandó, büdös téma.
Szárhegyen a szervezett háztartási szemétgyûjtés 2006-ban kezdôdött. Valami olyat cselekedtek itt a nagyközségben, amihez fogható hibát itt a környéken, Székelyföldön, de meglehet, a földkerekségen nem követett el senki. Errôl a témáról én akkor cikkeztem elôször és utoljára. Csak a témától távol állók kedvéért foglalom öszsze egy mondatban a lényeget azokból a soraimból, amit az Új Kelet jelzett évi utolsó kiadásából valósággal felfaltak a szárhegyiek: huronbudáék szent karácsony napján, december 25-én indultak el „csodamasinájukkal”, hogy összegyûjtsék a porták elé kitett szemetet. Persze, jobbára furikáztak a szeméthuszárok, mert azért büszke-büszke a szárhegyi ember, de a többség mélyen vallásos, jó keresztény. A szemét porták elôli elszállítása terén történt egy s más az azóta eltelt évek során. Velem személy szerint is megtörtént olyan egyéve forma, hogy legalább nyolchétig egyetlen konténert sem tettem ki a portám elé annak ellenére, hogy kifizettem elôre, év elején az elhordás díját, aztán, amikor alapos lomtalanítást követôen egyszerre hét zsákot merészeltem katonás sorba állítani egy bizonyos gyûjtô reggelen, hazaérkeztemkor két zsákkal vissza kellett masíroznom a hátsóudvarra. Mindenesetre, ha valami mostanra történt Gyergyószárhegyen e téren és látványos, akkor az a szolgáltatás ára. Kezdetben egy lejt kellett fizetni havonta személyenként, aztán évente 21 lej/fôre emelkedett a második turnusban ez az összeg, mígnem idéntôl érkezett egy tapogatózásos idôszak egész máig, amikor döntöttek a fejesek, és júliustól megvan az újabb tarifa. Fogózzanak meg: újólag 3 lej 40 banit kell fizetni Gyergyószárhegyen a szemételhordásért havonta, és nyilván személyenként. Na, ezzel is nagyjából ott vagyunk az unióban, mint meganynyi büntetôtarifával, szolgáltatás árral, adóértékkel, fizetnivalóval. Mi tényleg nyúznivalók vagyunk román államnak, önkormányzatoknak, Európának, mindenkinek. A hétrend bôrbôl sokra futja, de vajon meddig? Nyilván semmi baj nem lenne, ha uniósak lennének a kereseteink, és olyanok a feltételek, ami azt a pénzt éri, amenynyit kérnek érte, kiváltképp, ha még keresünk is. Egyszerû matematika, számoljanak. Mi van azzal a családdal, aki mondjuk öt gyereket nevel a háztartásában. (Figyeljék a gondolatmenetemet, nem beszélek marhaságokat!) Egy héttagú családban ma honnan gyûl össze annyi szemét, hogy havonta ki lehessen tenni egy konténerrel? A fejszámolók ne figyeljenek, a gyengébbek kedvéért írom a képletet: 3,4 x 12 szorozva még héttel. Számolják csak ki: busás taksa, ha azt veszszük, hogy ez minden családnak csak egy ilyen jellegû kiadása. …Fôként, hogy a gyergyószárhegyi Kábel Tv Képújságján nem egyszer jelent meg, hogy a háztartási szemét nem tartalmazhat szerves szemetet, ételmaradékot, nem faágakat, nem avart, nem bontástörmeléket, se kerti szemetet… A franc tudja, akkor mi a frászt tartalmazhat a rusnyafekete kukánk. Tán pillepalackot és szardíniás bádogdobozt? Hát ezt a halat (is) megetettétek a néppel. Egyelôre maradjunk annyiban, hogy ahol adott települések vezetôi és a közhivatalnokok a saját népük, a szomszédaik, barátaik, rokonaik, ismerôseik érdekét is szem elôtt tartják, és ennek szellemében, figyelembevételével cselekednek, azok másképp csinálják. Megfontoltabban, racionálisabban, pénztárcakímélôbben, mértékletesebben.
Példákkal, mintákkal a sokkal jobbra elôhozakodom legközelebb, addig is álljon itt egy észrevétel. A választások miatt Romániában mesterségesen késleltették a válság bejelentését, de kis híján egy éve dúl a recesszió nálunk is. Mindenki más költségeket csökkent, fogynak a munkahelyek, nô az éhezôk száma, a megélhetési-túlélési bûnözés, s akinek még van keresô állása, annak is örülnie kell, hogy éhbérért is dolgozhat. Vajon mitôl gondolják azok, akik egyengetik Gyergyószárhegy sorsát, hogy éppen most lesz annyival több szemetünk, mint amennyivel emelték az eléggé furcsán mûködtetett háztartási szemétszállítás díját? És a többi mellett, mibôl fogjuk ezt is csak úgy nagyvonalúan a farzsebünkbôl leperkálni szó nélkül?
Gyergyószárhegyen mára sok összesúgnivaló összegyûlt, ezeket hamarosan hangosan kimondjuk itt az Új Keletben. Gyergyószárhegyet szeretem, attól még kötelességem szóvá tenni azt, ami egyáltalán nem ok a büszkeségre.
Péter Csaba
|
