Hőmérséklet: 7 °C | Szél sebesség: 4 km/h Napkelte: 05:40 - Napnyugta: 20:49
Az olvasható hetilap
*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Koldulásra kényszerítenek egy lányt Csíkszeredában? Kata visszatért
2010. december 20. hétfő 13:54
Csíki és megyei, valamint országos napilapokban is sokan olvashattak arról, hogy Csíkszereda központjában, a Temesvári sugárút mentén már évek óta jelenség egy kolduslány. Feltűnően bicegő, szeplős, szőkés-vöröses hajú – szóval elüt a szokványos barnától. Azt is megírta némelyik lap, hogy a 20-25 év körüli (megállapíthatatlan életkorú) lánynak nem éppen választékos a beszédmodora. Vagyis nem mindig.
Általában köszön a járókelőknek: „Jóóó napot“!, ismételi hunyorgatva. Hogyha adnak néhány banit vagy lejt, kurtán megköszöni és máris egy másik jólelkű gyalogost kémlel. Hogyha viszont nem adnak semmit, ha a kérésére elutasítóan, kioktatóan, mogorván válaszolnak neki, akkor csúnyákat mond, nagyon csúnyákat. Szitkokat, átkokat is szór néha – abból a horrorisztikus és pornós népi gyűjteményből. Hogyha a gyermekek felboszszantják, akkor begurul, kiáltozik. Csendesebb pillanataiban és óráiban is beszél az utcán, monológozik. Hangosan gondolkozik, írhatnám valamivel tudományosabban.
Egyik újságban olvastam „zseniális“ javaslatot, hogy azt
a kolduslányt el kéne onnan takarítani.
Hát mégiscsak Csíkszereda központja, hát mégiscsak kisgyermekek s tiszteletreméltó hölgyek és urak járnak arrafelé. Felelőtlen hatóságok, ejnye-bejnye stb. A hatóság ugyan nem takarított kolduslányt, megoldotta ezt egy időre a rokonság. A Kata kérdezetlen fecsegéseiből is tudni lehet, hogy Aradon volt néhány hónapig, egy évig, vagy talán még tovább.
Nemrég Kata visszatért a messzi távolból a megszokott helyeire, Csíkszereda központjába. Mintha valamivel csendesebb volna, mint régebb. Vagy csak úgy tűnik? Köszön, bájos grimasszal kér egy lejt vagy ötven banit, és egyáltalán nem erőszakos. A járókelők többsége – főleg a környéken lakók – naponta-kétnaponta adnak neki egy-egy fémpénzt vagy zöld egylejest. Sajnálják. Valamiből neki is meg kell élni, gondolják.
Van Katának egy vásárló helye, egy kis üzlet, ahol törzsvendég. Naponta legalább egy csomag márkás cigarettát vesz. Hetente-kéthetente tízdekás vagy negyedkilós csomag kávét és kis nesszkávé „plikkeket“. Emellett többféle jó minőségű élelmiszert, hentesárut. A minap „miccshúst“ keresett. Ha teljes leltárt írnék, talán sokan elcsodálkoznának. Hát ilyen igényes, ennyire jó az ízlése egy szakadt ruhájú, szellemi fogyatékos félszeg kolduslánynak?
Nem is kell őt annyira félteni és sajnálni?
Az elárusítónőnek vásárlás közben sok mindent elmond, elkotyog. Innen tudjuk a „nagy titkot“. Kata nem cigarettázik, Kata nem kávézik, Kata nem is kényes az élelemre, étkezésre, hisz olykor még a szemeteskukákba is belekotor valami harapnivalóért. Előfordul ilyesmi. Akkor hát minek és kinek a sok ínyencség, amit naponta, szinte órarend szerint összevásárol? A válasz sejthető, de – legalábbis számomra – megdöbbentő. Katát koldulásra kényszerítik. Neki a napi kéregetés kényszermunka, keményen leszázalékolt, megvámolt munka. Valaki rajta élősködik, valakik rajta élősködnek (nem a szülei), valakiket naponta ellát cigarettával, kávéval, minőségi élelmiszerrel, ínyencségekkel. Hogyha nem szállítja a kért árut – ezt is tudjuk –, veréssel büntetik, kirúgással, a szálláshelyének felmondásával riogatják. És Kata nem szeretne utcára kerülni éjszaka, bőven elég neki ott a nappal.
Az utóbbi években, mióta Kata ő Kata, én hetente egyszer-kétszer vagy háromszor adtam neki egy-két lejt vagy az újságvásárlásból visszajáró banikat. Amióta megtudtam, hogy élősködők cigarettájába, kávéjába, választékos reggelijébe vagy vacsorájába pótolok ..., hát kissé visszafogottabb lettem. Adjak? Ne adjak? – kérdezgetem csak úgy, magamtól, magamban. Hogyha adok, akkor parazitákat éltetek. Hogyha nem adok, akkor egy okkal több arra, hogy a kizsákmányolói verjék, terrorizálják Katát, az eltartójukat. Valószínű, hogy kényszerítés nélkül, mindenképpen koldulásra szorulna. De akkor legalább költhetné saját magára, étkezésre a pénzt. Becslések szerint azonban legalább minimálbérnyi összegeket, illetve ilyen értékű árukat hord havonta a „gazdáinak“, és nem tudni,
mi jut neki a jó falatokból.
Esőben, hóban, fagyban, forróságban Kata évek óta ott áll, ott biceg a Temesvári sugárút mentén. „Én nem kúdulok többet, kúdujjon, akinek kell!“ – hallottam a minap félhangosan zsörtölődni, amikor mellette elhaladtam. Szokásos mondókája ez neki, egy kódolt üzenet a külvilágnak, hogy nem az akarata szerint történik valami. De csinálja, mert muszáj csinálni... Fél óra, óra múlva jöttem viszsza, és Kata még ott volt. „Kúdulni“ nem volt kedve, talán szívesen visszament volna szálláshelyére, vagy elment volna máshová, de valami félelem, valami iszony nem engedte még elhagyni kényszermunkahelyét. Lehet, hogy még nem gyűlt össze a csomag aromás cigaretta ára? Vagy a kávé ára? Vagy a préseltsonkáé?
Kata eddigi sajtószerepléseit emlékezetből és felületesen végiglapozva, tudomásom szerint az Új Kelet volt az egyetlen, amely már évekkel ezelőtt megírta azt az utcai mozzanatot, amikor Kata koldulását egy tömbház mögül órákig kémlelte két roma asszony, és egy idő után Kata oda ment hozzájuk, a kötényzsebének tartalmát a markukba ürítette, és még ő szabadkozott, hogy „há' csak enynyi gyűlt, há' mi' csináljak...“
Amíg Katát a hatóság „eltakarítaná“ csíkszeredai hölgyek és uraságok prűdsége elől, talán nem ártana a semmiházi paraziták között egy kis „takarítást“ rendezni...
