*** Az Új Kelet hetilap 24 oldalából nyolc polikrómiás, 16 oldal pedig a fekete használata mellett piros színfolttal jelentkezik.
*** Az Új Kelet nyomtatásban jelentkező heti tévéműsor-melléklete tartalmazza az m1, m2, Duna Tv, Magyar ATV, Hallmark, TV2, RTL Klub, Viasat3, Hálózat Tv, Pro TV, Antena 1, TVR 1, Acasa, Prima, AXN, Eurosport és a HBO televíziók műsorkínálatát.
*** Reklámárainkat igény és pénztárca szerint állítottuk össze. Fehér-fekete, színfoltos vagy színes árajánlatunkért keresse ügyfélszolgálati irodánkat: tel.: 0266-364.680, e-mail: ujkelet@knet.ro
*** A nyomtatott újságunk belsejében jelentkezô tévéműsor-melléklete hetente 8 B4-es formátumú, külön kezelhető oldalon jelentkezik, ezen kívül az m1 és a HBO csatornák a 24 oldalas Új Kelet Műsor+ oldalán kapnak helyet egy teljes B3-as méretű újságoldalon.
*** A minden csütörtökön jelentkező, Új Kelet belsejében hetente megtalálható, tévéműsor-melléklet az adott csütörtökre következő dátumtól számított egy héten át érvényes műsorkínálatot közli.
*** Magán jellegû apróhirdetése szövegét feladhatja sms-ben is. Írja meg most, és küldje el a 0723-258.529-es hívószámú mobiltelefon készülékre.
*** A nyomtatott Új Kelet értékesítési ára szabadeladásban 2 lej, az elôjegyeztetô megrendelôktôl példányonként 1,50 lejt kérünk el.
CímlapAktuális Autonómia autonómia nélkül? Az önrendelkezés előszobája
*** 2009. október 1-jétől SZABADELADÁSBAN 2 lej, MEGRENDELŐKNEK példányonként 1,50 RON-BA kerül az ÚJ KELET!
*** A 24 oldalas színes hetilapunk Gyergyószentmiklóson a Kelet Info Média Csoport ügyfélszolgálati irodájában fizethető elő, mely a Virág negyedi 41-es tömbház E lépcsőházában fogadja ügyfeleit munkanapokon 9-17, szombaton 9-13 óra között.
*** Az Új Kelet számára létkérdés, hogy Önök VEGYÉK A LAPOT!
Autonómia autonómia nélkül? Az önrendelkezés előszobája
2010. augusztus 30. hétfő 15:57
Tavaly év végén értékes nyereményekkel kecsegtető sorsjegyek jelentek meg Romániában. Talán sokan fel sem figyeltek rá, mások viszont csodálkozva látták azt, hogy a sorsolások helyszínei övezetenként változtak, s a Hargita és Kovászna megyékben vásárolt tombolákat nem Erdélyben, hanem Moldvában sorsolták ki, azokkal a megyékkel együtt, amelyek az északkeleti fejlesztési régiót alkotják. Ez azért is keltett némelyeknek feltűnést, mert már akkor a parlamentben rostokolt a (helyi) közigazgatás átszervezését célzó törvénytervezet, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyújtott be, és amelyben Hargita, Kovászna és Maros székelyföldi megyék alkotnak régiót. Nemsokára kibújt a szög a zsákból, Mircea Geoanã, a román szenátus elnöke, a Szociáldemokrata Párt volt vezetője és vesztes államfőjelöltje a Kárpátokon átívelő új régiók létrehozását javasolta. Itt nyilván nem arra gondolt, hogy a dél-erdélyi Szeben megye a Déli-Kárpátokon túli Vâlcea megyével társuljon, hanem inkább a székelyföldi megyéket csatolnák Moldvához vagy Brassóval együtt a Déli-Kárpátokon túli Prahovához, erre konkrét utalások is történtek. A cél az volna, hogy hígítsák az adott közigazgatási területen – ez esetben régión – belüli tömbmagyarságot, a román arányokat javítva. Ilyen nyílt homogenizálási kísérletre csak a Ceausescu-rendszerben volt példa, hála Istennek a Geoana-javaslat esélytelen.
A 86, illetve 75 százalékban magyar többségű Hargita és Kovászna megye, valamint a felearányban magyar Maros megye jelenleg Szeben, Brassó és Fehér megyékkel alkotja a központi fejlesztési régiót. Nyolc ilyen tömb van az országban, a (nem) működésüket általános elégedetlenség övezi, létük a közigazgatás szempontjából csak elméleti. Gyakorlatilag pályázatok szintjén működik, és ezt a „hatosfogatot“ Szeben megye uralja Brassó megyével együtt. A fejlesztési régiók státusa a jövőben változna, új jogkörökkel bővülne. Eszményi volna a közigazgatási terület státusa, ám az egyelőre nem világos, hogy a Székelyföld régió egész Maros megyét magába foglalná-e vagy pedig csak Maros megye keleti részét, Marosszékkel. Az RMDSZ az első romániai szervezet, amely az új régiók létrehozására, a közigazgatási reformra törvénytervezetet nyújtott be 2008 őszén. A jogszabály a szenátuson már átment, egy éven vagy fél éven belül a képviselőháznak is meg kellene szavaznia ahhoz, hogy az Európai Unió és Európai Bizottság a következő projekttámogatási programjába beiktathassa. Év elején Traian Bãsescu államfő, Emil Boc kormányfő, Vasile Blaga közigazgatási és belügyminiszter, Elena Udrea idegenforgalmi és régiófejlesztési miniszter, valamint más román személyiségek is rokonszenvvel nyilatkoztak a törvénytervezetről, később a nacionalisták nyomására emeltek némi kifogásokat „etnikai jellegű régiók“ létrehozásával szemben. De nemcsak a székelyföldi megyékben, hanem máshol is igény az átszervezés. Kisebb-nagyobb módosításokat szeretne majdnem mindegyik erdélyi megye, Arad például Temes és Krassó-Szörény helyett inkább Bihar és Szatmár megyékhez csatlakozna. Az észak-moldvaiak Bukovina megye létrehozását szorgalmazzák.
A magyarság által hangoztatott alapelv és elvárás az, hogy az új régiók kialakításánál vegyék figyelembe a földrajzi, történelmi, etnikai, nyelvi, kulturális szempontokat, ne szakítsák el a hagyományosan együvé tartozó közösségeket. Hargita, Maros és Kovászna megyék szívesen leválnának Fehér, Brassó és Szeben megyéktől, ezt azonban egyelőre nem támogatja Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke. Az átlagnál erősebb Szeben és Brassó – valamikor magyar és szász, ma román többségű – megyéknek kedvezett a gazdaságilag gyengébb székelyföldi megyékkel való társulás, mert a komoly projektek és pályázati pénzforrások zömét elszippantották előlük, s ezt az állapotot továbbra is szívesen fenntartanák.
A román köznyelvben és a hivatalos szövegekben is természetes a történelmi tartományok, régiók és kisrégiók neveinek használata. Még az észak-moldvai Bukovina régióé is, amelynek csaknem fele Ukrajna területén van. Kivétel a Székelyföld, amelyet legtöbbször „úgynevezett Székelyföld“ szóösszetételekben használnak, illegitim voltára célozva (ez a kifejezés olvasható az Informatia Harghitei napilap majdnem mindegyik számában). Ilyen szempontból történelmi fordulatnak nevezhető az, hogy román nyelvű hivatalos okmányban legelőször 2010. május 11-én jelent meg területi meghatározásként a Székelyföld (Tinutul Secuiesc) elnevezés. A Hivatalos Közlöny a háromszéki Sepsiillyefalva címerének jóváhagyását szentesítő szövegben magyarázza a címer egyik elemét, az ezüsthatárkő ábráját, mivelhogy Illyefalva Székelyföld és a Barcaság (Brassó övezete) régiók határán fekszik. A román nacionalisták felháborodva tiltakoztak a „Székelyföld“ és a „határ“ szavak miatt, azzal vádolva az RMDSZ-t, hogy Vasile Blaga közigazgatási és belügyminiszter és Emil Boc kormányfő (a dokumentum két aláírója) figyelmetlenségét vagy cinkosságát kihasználva durván megsértették a román törvényeket.
Eszmeileg, a megyék és települések önkormányzatainak szintjén, nyelvi, sport, kulturális, egyházi, oktatási, turisztikai vagy gazdasági kapcsolatrendszerében a Székelyföld régió régóta létezik. Alig telik el hét, hogy ne legyen valamilyen közösen összehangolt rendezvényük, és vannak folyamatos közös programjaik is. Ez a kapcsolatrendszer azonban a román állam jogi keretei nélkül kevés, csak intézményesített formában nyújtana tágabb lehetőségeket a komoly fejlesztésekre. Az új román közigazgatási törvény az autonómia érzetét sugallhatja a helyi hatóságok és közösségek számára, de a jelenlegi fejlesztési régiókra egyelőre betű szerint ez nem érvényes, mert nem közigazgatási egységek.
Az RMDSZ bukaresti – kormányzati, parlamenti – és erdélyi tevékenységével párhuzamosan és az iránt türelmetlenséget tanúsítva, Erdélyben, főleg Székelyföldön több magyar szervezet fáradozik az autonómia megteremtésén. Legalábbis elméletileg. Régebb az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) és Reform Tömörülés (RT) nevű RMDSZ-platformok, újabban az RMDSZ körein kívül alakult Magyar Polgári Párt (MPP), Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői egyre erélyesebben fellépnek az autonómiáért. Az SZNT autonómiareferendumokat szervezett 95-99 százalékos pozitív eredményekkel, emellett már kétszer nyújtotta be a román parlamentbe (Garda Dezső és Sógor Csaba RMDSZ-es honatyák által) a székelyföldi autonómiatervezetet. A tervezetet a parlamenti többség elutasította, ez aligha lehet meglepetés. Az RMDSZ és az EMNT az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében idén közösen megalakította a Kulturális Autonómia Tanácsot, sajnos, nincs még teljes egyetértés annak működésével, hatásköreivel, összetételével kapcsolatban. Újabb egyeztetésekre a júliusi, tusnádfürdői szabadegyetemen került sor, ám az végül is megrekedt a laza fórumok, kerekasztalértekezletek szintjén. Érdemi döntések, álláspontegyeztetések nem történtek, de a továbbiakban erre megvan minden esély és remény. Csak tenni kell érte. A tervezett Székelyföld régió ugyan nem azonos az említett szervezetek által szorgalmazott autonómiával, de kétségkívül annak „előszobája“ lehet, nagyban segítheti, könnyítheti a magyar szervezetek autonómiatörekvéseit, gyorsíthat egy folyamatot. A Székelyföld régiót ugyan nem autonómiának neveznék, de úgy érezhetnék a lakói, mintha autonómiában élnének. A gond az, hogy éppen emiatt vált ki ellenvetéseket a Székelyföld régió terve a románság jelentős hányadában, az egyik fő hangadó Ioan Selejan, a betelepített Hargita-Kovászna Ortodox Püspökség érseke. És persze Mircea Dusa szociáldemokrata képviselő, akit magyar-magyar „alternatív párharc“ juttatott be tavalyelőtt a parlamentbe. A régiótervezettel szembeni nagyobb román ellenállásra Maros megye nyugati és Hargita megye északi részén lehet számítani.
Nagyon okos húzás lenne az illetékes magyar szervezetek és vezetőik részéről, ha komolyan figyelnének a Székelyföld határain belül élő románok óhajaira. Jó előre be kellene őket biztosítani arról, hogy aggályaik indokolatlanok mind a Székelyföld fejlesztési régió létrehozásával, mind pedig a székelyföldi autonómiával kapcsolatban. Akár státus-jogszabályt is el lehet fogadni a székelyföldi románok jogvédelméről. Meg kellene értetni velük, hogy mi nem változik az ő egyéni vagy közösségi életükben és – főleg – mi lesz jobb. Félnek, és ezt meg kell érteni, hiszen mi is joggal féltjük a szórványmagyarságot a beolvadástól, a számukra hátrányos állapotoktól. Az nem valószínű, hogy a románok 95-99 százalékban támogatnák a székelyföldi régió és (vagy) autonómia tervét, de egyharmados vagy egynegyedes támogatás is nagy jelentőséggel bírna. A mindenkori román hatalom és az országban élő többség már nem állhatna elő folyton azzal, hogy a székelyföldi románság ellen létesül az új régió, az ott élő románság ellen lenne székelyföldi autonómia. Az persze egy másik téma és nézőpont, hogy a magyarok, a magyar szervezetek és vezetőik sem egymás ellen, hanem együtt, egymásért kellene gondolkodjanak a székelyföldi autonómiáról...
Klikk ide, és add tovább a HÍRT szeretteidnek,
barátaidnak, ismerőseidnek bárhol élnek a világon,
de szívügyük Gyergyó, Csík, a Székelyföld!
Mosolyszüret
Mari néni térdműtét után: – Doktor úr, fogok tudni lépcsőn járni? – Persze, Mari néni. – Hála Istennek! Tudja, milyen fárasztó volt mindennap kétszer ki az ablakon, le az ereszcsatornán és vissza!?
